saa yukou  mou furikaeranai

kono mama  ate nado nakute ii

yume miru you na yume wa hoshikunai

nagareyuku hoshi ni kaketa negai wa hitotsu   

kareru koto no nai tsuyosa o kudasai

doko made mo tsuzuite yuku kono michi o

arukitsuzukete yuku shika nai

koufuku ni  riyuu nanka iranai

kanashimi wa  souzou kara hajimaru 

mata sagaseba ii  doko ka ni aru wa

karamiau kimochi no ito o hodoitara

omou yori kokoro wa kodoku datta

mizu o motomeru sakana mitai ni hakanaku

aorarete ashita ni wa ikanai

nagareyuku hoshi ni kaketa negai wa hitotsu

kareru koto no nai tsuyosa o kudasai

doko made mo tsuzuite yuku kono michi o

arukitsuzukete yuku shika nai

Come on. Let’s go. There’s no looking back now.

Just like this, without direction, will do.

I don’t want to have any dreams where it feels like I’m having dreams.

I’ve only wished for a single thing from the stars that fall down from the sky…

“Please, would you grant me strength enough that I not waste away and die.”

While I am on this road that continues endlessly on and on.

The only think that I can do is continued to walk along.

Gyerünk. Menjünk. Most már nincs visszaút.

Mint ezt, irányok nélkül, meg fogjuk csinálni.

Nem akarok álmokat, ahol úgy érzek, hogy álmodok.

csak egyetlen dolgot kívántam a csillagtól, amely az égből hullik alá…

“Kérlek, adj nekem erőt én elgyengülte és meghalok”

Ameddig ezen az úton járok, mely csak végtelenül megy és megy.

Az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy csak tovább sétálok.