Kiddy Grade

The Rising Darkness

12. rész

Az Invázió

-Hívattál, nagyuram?- jött egy hang a sötétből.

-Igen.- mondta Hokan aki a személyreszabott trónján ült.- Ugye tisztában vagy a tervel?

-Igen.

-Hajlandó is vagy véghez vinni?

-Igen.

-Akkor menj, és vezesd a seregem az élők ellen.- adta ki a parancsot Hokan.

-Értettem nagyúr.

A D. E. A. T. H. no.1 dióhéjban egy hatalmas sivatag, ahol mindig kánikula van. Oázisok ritkán fordulnak elő, a kövek alatt a sivatagi állatok csak éjszakánként merészkedtek elő. Ebben a pillanatban 6 hajó szállt le az égből.

-Végre megjöttük.- nyújtózkodott Éclair miután kiszállt a, La Muse-ból.

-Az út csak fél óra volt.- mondta Lumierre barátnőjének.

-Igen, de akkor is.- nyafogta Éclair.- Hű de meleg van, szerintem legalább 100 fok van.

-Pontosabban 44,7, de közel jártál.- szólalt meg valaki a távolból.

Felnéztek majd látták, hogy Slayer volt az.

-Mért, téged nem zavar?- kérdezte Éclair.

-Nem. A gyémánt is 3500 fokon olvad.

-De én nem vagyok gyémánt!

-Ha az lennél akkor el lehetne adni téged egy ékszerésznek.- nevette Slayer.- Egyébként hol van Armblast?

-Nem’ tom valamiért most nem jött velünk de nem is bánom.

-Mindegy. Ne vestegessük tovább az időt, induljunk.

Slayer és az ÁSzokon kívül még ott volt Eclipse és Mercredi is. Slayer percekig vezette őket a sivatagban, amíg elértek egy kis sátorhoz. Az olyan kicsi volt hogy alig fértek el benne.

-Ennél jobb helyet nem is kívánhattunk volna.- jegyezte meg gúnyosan Dum.

-Tweedledum!- szólt rá Dee.

-Elnézést.- hajtotta le fejét Dum.

-Talán egy kicsit tényleg szűk. De ezen könnyen változtathatunk.- mondta Slayer majd váratlan dolog történt.

A sátor elkezdett tágulni. Egyre nagyobb és nagyobb lett míg végül minden jelenlevő között volt legalább 2 méter távolság.

-Nem rossz ugye? De azért lehet még rajta változtatni.- majd maga elé tartotta mindkét kezét, leírt velük egy kört a levegőben és ezután úgy kezdett hadonászni, mint egy karmester és megtörtént a csoda.

Hirtelen azt vették észre, hogy homok helyett már lambérián állnak, a sátor falai szilárd formát öltöttek, amikre ablakok kerültek, a szoba közepén feltűnt egy nagy asztal, körülötte székekkel valamint néhány vázával, amikben frissen szedett virágok voltak, a falak mellé könyvespolcok tele mindenféle könyvel és még 5 ajtó. Senki sem, tudott egy szót sem szólni a látottaktól, míg Slayer meg nem törte a csendet.

-Nos, innen a jobb felöli ajtó a fiúk hálószobája, a bal, pedig a lányoké. Ott középen van a konyha és mellette a két fürdőszoba, hogy ne kelljen annyit várni. Remélem élvezni, fogjátok az itt tartózkodást. A vacsora 30 perc múlva lesz, ha nem szúrom el.- azzal beviharzott a konyhába.

-Én lefoglalom az egyik fürdőt.- jelentette ki Éclair.

-Akkor az enyém a másik.- mondta Dee.

Miután a lányok elmentek felfrissülni a többiek más elfoglaltság után néztek.

Tweedledum és A-ou leemeltek a polcról egy-egy könyvet és leültek olvasni. Lumierre úgy határozott, hogy Forgószéllel tölti az időt. Un-ou- mivel nem talált semmilyen elfoglaltságot- kiment levegőzni. Viola és Cesario is kimentek, mert Viola játszani akart. Sinistra és Dextera bementek a hálóba beszélgetni. Alv és Dvergr ugyanígy tett. Mercredi szeretett volna főzni egy kis teát de, be kellett látnia, hogy a konyhát nem két főre tervezték. Slayer megnyugtatta hogy még bőven lesz rá ideje. Eclips pedig leült, feltette az olvasószemüvegét és elővett néhány iratot, és azokat rendezgette. Fél óra múlva kitárult a konyha ajtaja, amiben ott állt Slayer, kezében annyi tányérral és evőeszközzel hogy egyáltalán nem látott tőlük semmit. Szlalomozva elindult az asztal felé majd kis híján felbukott. Slayer jobbat talált ki: Egyszerűen eldobott mindent. Azok, akik figyelemmel kísérték eljárását, behúzták a nyakukat és behunyták a szemüket, várván a törött tányérok zaját. Hosszú másodpercekig vártak de nem hallottak semmit, végül kinyitották a szemüket. Az asztal meg volt terítve és egyetlen törött tányér se volt. Senki sem értette, hogy lehet ez de, inkább meg se kérdezték.

A vacsora gyorsan lezajlott. Miután nem maradt több tennivaló, mindenki lefeküdt aludni, hiszen a holnapi nap döntő fontosságú lesz. Mindenki hamar elaludt kivéve egy személyt. A kivétel kiment a szabadba, ott, pedig lefeküdt a homokba és a csillagokat nézte. Azon töprengett, hogy mi lesz a harc után, ha egyáltalán túléli. Vajon a barátai közül hányan élik túl? És vajon Lumierre túléli? Slayer gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat majd felkelt a homokból és inkább lefeküdt aludni. Másnap ő kelt fel a leghamarabb. Megmosakodott, átalakította az asztalt kerek formájúra és várt, hogy mindenki felébredjen. Egy órán keresztül várt de senki sem jött. Erre Slayer idegesen felpattant majd erejével keltett egy kisseb földrengést. Pár pillanat múlva két ajtó csapódott ki, egyszerre amiből fáradt alakok vánszorogtak ki.

-Jó reggelt! Remélem, nem bánjátok, hogy felkeltettelek titeket.- mosolyogta Slayer.

-Hány óra van?- kérdezte álmosan Éclair.

-Reggel 7 óra.- válaszolta.

-És mégis minek olyán korán kelni?- borult ki Éclair.

-Mert szeretném ismertetni a támadási tervet, és hogy legyen idő még a többi feladat elvégzésére is, mint például a végrendeletek megírására és az ehhez hasonló dolgokra.- magyarázta Slayer.- De elég a fecsegésből. Mindenki hozza rendbe magát, aztán beszélünk.

Miután mindenki felöltözött leültek a kerek asztalhoz és várták, hogy Slayer megossza velük a tervet.

-Tehát eljött a várva várt nap. De még mielőtt elmondom a tervet, megkérdezem a főnökünktől, hogy mennyi katonát sikerült szereznie.- fordult oda Eclipsehez.

-Nos, sikerült összetoborozni 300 000 katonát, ami áll önkéntesekből és zsoldosokból.- mondta miközben Slayer folyamatosan bólogatott.

-Remek. Akkor mondom a tervet: A 300 000 katonát 3x100 000 részre osztjuk, mindegyiket 1-1 csapat ÁSz ügynök fogja vezetni. Az első szakaszt, ami középen lesz, Éclair és Tweedledum fogja vezetni.- mondta Slayer de Éclair közbevágott.

-Mi!? Miért pont ővele!?- mutatott rá Dum-ra.

-Igen! Miért pont vele kell egy csapatban lennem vele!?- háborodott fel Dum.

-Tweedledum!

-Bo… bocsánat.- sütötte le a szemét Dum.

-Figyeljetek. Ez a tervem része és különben is szerintem ti ketten bombajó csapatot tudnátok alkotni.- kacsintott rájuk Slayer de Éclair és Tweedledum elfordultak tőle.

-Lumierre és Tweedledee.- fordult a lányok felé.- Nektek az a dolgotok hogy a hajóitokon az ellenséges vonalak mögé repültök hogy a levegőből irtsátok az ellenséget. Ugyanez vonatkozik Sininstrára és Dexterára, valamint Violára és Cesariora.- magyarázta tovább Slayer.- A jobb oldali, második szakasz vezetői A-ou és Un-ou. A bal oldali, harmadiké, pedig Alv és Dvergr. Van kérdés?

-Igen.- állt fel Alv.- Mi lesz, ha vesztünk?

-Ha bárki úgy látja, hogy a harc reménytelen, ha sarokba szorítanak de, megpróbálsz kitörni, és mégse sikerül akkor elmenekülhettek. De ne adjátok fel a harcot, tegyetek meg mindent a győzelemért.- lelkesítette őket Slayer.

-Hah, na és te mit fogsz csinálni?- kérdezte mogorván Alv.

-Nos, kérlek szépen, én bemegyek a seregük közepébe, és népirtást rendezek ott. Lumierre majd elvisz engem, igaz?- fordult ezúttal Lumi felé.

-Hát… igen.- válaszolta bizonytalanul.

-Remek. Akkor ezt megbeszéltük. Még ki kell várnunk azt a négy órát, ami maradt aztán lesz, ami lesz…

Az a pár óra hamar eltelt. Közben megérkezett a sereg is. Slayer telepátiával ismertette a tervet az összes katonával, akik simán megértették. Miután mindenki csatasorba állt már nem volt más dolguk, mint várni. Eközben már a négy hajó is felszállt hogy elkezdjék a támadást majd miután sok szerencsét kívántak egymásnak különváltak.

-Szerinted minden rendben lesz?- kérdezte Lumierre Slayertől.

-Naná. Ne aggódj, tudnak ők vigyázni magukra.

-Kérdezhetnék valamit?

-Mond.

-Miért akartad hogy elvigyelek, hisz tudsz repülni.

-Hát… ööö… izé…- hebegte Slayer.- Azért mert magasan kell repülnöm, ahhoz hogy ne lássanak meg és hát, ha magasban repülök, akkor kiújul az asztmám.- magyarázkodott Slayer.

-De hisz te nem is vagy asztmás!

-Honnan veszed ezt? Hiszen tele vagyok meglepetésekkel.

-Ne hazudj!- pattant fel Lumierre és odament hozzá.- Azonnal mond, meg hogy miért akartál velem jönni!

Slayer nem felelt, hanem hirtelen átölelte és megcsókolta. Lumierre egy kicsit meglepődött de viszonozta a csókot. Hosszú másodpercekig így maradtak majd elengedték egymást.

-Ez válasz a kérdésedre?

-Igen. És épp azon gondolkozom hogy feltegyem e újra.- mondta fülig elvörösödve Lumierre.

-Már nem kell.- azzal Slayer újra megcsókolta.

Lassan közeledett az idő, amikor Slayernek ki kell ugrania. Mikor lenéztek hogy mi a helyzet meglátták az ellenséges sereget.

-Vagy több millióan is lehetnek.- állapította meg Slayer.

-Biztos hogy oda akarsz menni?

-Muszáj. De hidd el nem lesz semmi bajom.- mondta azzal elkezdett készülődni a kiugráshoz.- Ó, és még valami.- azzal belenyúlt a zsebébe és egy vörös kövekkel kirakott ezüstláncot vett ki belőle.- Ezt akartam odaadni a születésnapodon csak nem volt rá lehetőségem aztán meg el is felejtkeztem róla. Elvarázsolt adamantiumból készítettem, azok, pedig örök tűz kövek.- mutatott rá a kövekre.- Képes elnyelni gyengébb varázslatokat és ki tudsz vele védeni támadásokat is. Ez az ajándék emlékeztessen rám, amikor nem vagyok veled.

-Ez úgy hangzik, minthogyha el akarnál menni.- szontyolodott le Lumi.

-Hidd el, én mindig veled leszek és sose foglak magadra hagyni.- vigasztalta Slayer.

-Biztos?

-Biztos.

Akkor jó.- derült fel a lány.- Sok szerencsét.-ezzel Slayer belevetette magát a csontvázak tengere közé.

Eközben néhány km-el arrébb már javában folyt a harc. Igaz hogy az embereknek fejlettek voltak a fegyvereik de a csontvázak nem ismerték a félelmet és rengetegen is voltak. Éclair és Tweedledum vállvetve küzdöttek, nem hagyták magukat sarokba szorítani.

-Vajon hányan lehetnek?- kérdezte lihegve Éclair.

-Én úgy tippelem, hogy több millióan.- jött a válasz Dum-tól.

-Remek, akkor még elszórakozunk itt egy darabig. „Vajon Slayer jól van?”- gondolkodott el egy pillanatra Éclair.

-Vigyázz!- kiabálta Dum.

Éclair észbe kapott és elugrott, mert az egyik csontváz kis híján lefejezte.

-Bocs, elbambultam.

-Inkább koncentrálj a harcra!

-Jó’ vanna!- kiabálta Éclair és újból belevettette magát a küzdelembe.

-„12735, 12736, 12737…”- számolta magában Slayer aki minden egyes kardcsapással ártalmatlanná tett egy csontvázat.

Már háromnegyed órája harcol folyamatosan, de még nem fáradt ki. Amikor látta, hogy a csontvázak nagyon közel kerültek hozzá akkor általában egy tűzrobbanással, elhamvasztja őket, így megint szabad teret kapva a nyílt harchoz.

-„… 13004, 13005, 13006…”- számolt tovább Slayer.

Két óra elteltével még mindig özönlöttek a csontvázak, úgy, mintha csapból folynának. Slayer úgy határozott, hogy meg kellene néznie, hogy boldogulnak a többiek. Felszállt majd pár perces repülés után nagy kő esett le a szívéről.

-„Még harcolnak.”- gondolta Slayer.- „Azért egy kicsit besegítek.”- Slayer tűzsugarakat használt hogy megtisztítsa előttük a terepet.

-Ezer kösz!- hallotta Éclair hangját.

Slayer biccentett, majd elindult vissza a saját posztjára harcolni de közben történt valami. A föld hirtelen megremegett majd abból egy olyan kapu emelkedett ki, mint ami a GOTT előtt is megjelent csak ez háromszor nagyobb volt. A kapuból egy hatalmas lény bukkant elő. Két és fél méter magas, fakó barna bőrű volt, hosszú, pipaszár lábai és kezei valamint hatalmas feje, bogár álkapcsa, két apró fekete szeme és egy hatalmas csatasarlója volt.

-Nocsak, nocsak a híres, neves Fial Darg.- szállt le előtte Slayer.- Nem hittem volna, hogy egyszer szeméjesen is találkozhatunk.

-Hát itt vagyok. De nem fogsz neki örülni, mert meg kell, hogy öljelek.- azzal felemelte a sarlóját és lecsapott vele de Slayer sikeresen megúszta.

-Hát akkor adj bele mindent.- mondta majd ő is támadásba lendült…

Folytatjuk……