2.rész: Most kezdődik az élet…

A nő kivezette a két lányt az iskolából, de ő még visszament valamiért. Kari ránézett Léni és lehajtotta a fejét, így kezdet bele mondókájába:

- Sajnálom, hogy nem mondtam el neked előbb ezt a dolgot. De féltem tőle, hogy nem fogod elhinni, mivel még én se hittem el. Viszont bíznom kellett volna abba, hogy a legjobb barátnőm vagy és nem fogsz kinevetni, hanem segítesz. Azonban ezt a dolog kiment a fejemből, és nem mondtam el. Nagyon sajnálom. Kérlek, ne haragudj. – majd feltekintett, hogy megnézze barátnője reakcióját.

- Nem haragszom. – majd rámosolygott barátnőjére Léni. – Lehet, hogy tényleg nem hittem volna neked, hiszen olyan képtelenség ez az egész. Szóval jobb is így.

Karina és Léni egymásra néztek és mind a kettőjük szája felfelé görbült, majd hangosan felnevettek badarságukon. De rájöttek, hogy ezen túl minden elmondanak, még ha hülyeség is, hiszen ezek után már ki ne hinne a másiknak.

Hírtelen a helyettesítő tanárnő szaladt ki az iskolából és oda ment hozzájuk, kicsit lihegve.

- Elintéztem mindent, most már mehetünk. – mondta majd elindult a szomszéd utca felé.

- Mehetünk? De hova? – tette fel jogosan a kérdést Kari.

Azonban a nő nem választ csak ment. Léniék utána iramodtak, de céltalanul. Mikor a sarokra értek Léni megtorpant és a mögötte haladó Karina meg belé ment. De gyorsan bocsánatot kért, és ő is megnézte mi miatt torpant meg Léni. A szomszéd utca közepén ott volt egy hajó. Mind a kettőjüknek tátva maradt a szája. A nő azonban intett feléjük, hogy jöjjenek. A lányok elindultak. A hajó hátulja hírtelen kinyílt mikor oda értek és egy másik nő alakja rajzolod ki. A nő beinvitálta a lányokat.

- Indulhatunk. – szólt a helyettesítő tanárnak immár nem mondható nő.

A másik nő erre bólintott és oda ült a kormányhoz. Hosszú fekete haja volt, leért egészen a köldökéig és nagyon szép kék szeme csak úgy sugárzott. A másik nő leültette a két lányt a székekbe, majd beszédre nyitotta a száját.

- Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy mit kerestek itt, és hogy mi kik vagyunk, ugye?

A lányok egyszerre bólintottak.

- Nos akkor elmondom az elejétől. Az én nevem Emma, az övé – és ekkor a kormányzó nő felé intett fejével – Emily. Mi társak vagyunk és a GOTT-nak dolgozunk, mint begyűjtök. – a két lány összerezzent. – Ne ijedjetek meg ez nem valami fejvadászat, hanem olyan embereket keressünk, akiknek van valami különleges képessége. Mint nektek.  – itt tartott egy kis hatásszünetet, mert látta, hogy két lánynak már most túl sok az új információból.

- Ha jól tudom ti is kaptatok a GOTT-tól behívót, ugye?

- Igen. – mondta Karina

- Én is kaptam, de… most már értem, hogy mért…- és összehúzta szemöldökét.

- Pontosan. Léni neked most fejlődött ki a képességed, ha jól tudom. Ez a képesség az idő megfagyasztása, de még nem tökétesen csinálod, mert ha jól tapasztaltam csak a szobában tudtad megfagyasztani az embereket.

Léni nyelt egyet, majd bólintott.

- Karina. – majd a lány felé nézett. - A te képességed összetettebb. Nem is tudod milyen fejtörést okoztál a GOTT tudósainak azzal a képességeddel. – itt elmosolyodott, és látszott rajta, hogy régi emlékeket idéz fel. – Szóval a te képességed, ha jól tudom a halál legyőzése. – Léninek az ereiben megfagyott a vér, és rándult egyet. Karina meg értetlenül meredt rá. – Arra gondolok, mikor fél órán keresztül a víz alatt voltál és nem haltál meg. Tehát képes vagy több időn keresztül is a víz alatt maradni, illetve ezt túl is tudod élni. -  a lányok most már értelmesebb fejet vágtak – Ezenkívül… - Léni értetlenül nézett rá és egy kis irigység is csillogott a szemében. – Az álmok segítségével kapcsolatot tudsz teremteni más emberekkel, akik talán nem is ebbe a galaxisba vannak. – Karina visszagondolt azokra a rémálmokra, és arra a lányra. Hírtelen elborította a hideg veríték.

- Igen…de… nem …magamtól…ááá…. Nem tudom hogy van az…

- Ezért vagyunk itt, hogy segítsünk, megtanítunk titeket használni az erőtöket, és ezáltal ti is csatlakozni tudtok a GOTT csapatához.

A lányok elmosolyodtak hallatán, hogy nem sokára a GOTT-nál dolgozhatnak.

- És hogy akarnak segíteni? – tette fel a kérdést értetlenkedve Léni.

- Megmutatom. – majd felállt és a hajó széléhez sétált, majd megnyomott egy gombot rajta. – kérlek Karina gyere ide.

A lány felállt ültéből és elindult a Emmához. A falból úgy tűnt egy asztal jött elő, de nem volt lába és alumíniumból volt.

- Feküdj fel ide kérlek. – mondta Emma.

Karina felfeküdt oda, de kicsit habozott előtte.

- Ez egy álom szimulátor. Megpróbáljuk ezáltal újra előhozni az álmodat, és reméljük újra találkozol azzal a lánnyal. Ugyanis szerintünk nem véletlenül kér segítséget. Minél előbb kikenne deríteni, hogy ki ő. Ha találkozol vele próbálj meg beszélni hozzá és kérdezd meg, hogy hol van.

Karina bólintott és lehunyta a szemét. Eközben már Léni is ott volt mellette és figyelte az eseményeket. Kari hamar el is aludt, és már álmodott is, de nem a lányról. Egy romos városban volt, ahol sehol nem talált életet. Körbe járta, de hiába kiabált nem talált senkit. Elveszetnek érezte magát és elkezdett rohanni. Már nem bírta, ekkor a távolba megpillantott egy alakot. Körülötte minden eltűnt, csak annak az alaknak a körvonalait látta. Az egyre jobban közeledett, majd mikor már majdnem látni lehetett teljes alakját egy másodperc alatt ott termet Karina előtt és azt súgta:

- Segíts!!

Már el is tűnt és Karina felriadt. A többiek a székükben ültek és Léni Emmával beszélt. Gyorsan oda rohantak Karihoz.

- Na mi volt? Találkoztál vele? – kérdezte Léni sürgetve a lányt.

- Igen találkoztam vele. – eközbe a fejét fogta, ami elkezdet neki sajogni, valamint szép lassan elkezdet felülni.

- Sikerült vele beszélni? – kérdezte most Emma.

- Nem. Lerohant. – mondta, majd mindent részletesen elmesélt Karina az álmáról, és hogy hogyan tűnt el a lány.

- Értem. – mondta Emma és pár lépést hátrébb lépet a széke felé, majd megfordult és leült. – Szóval nem sikerült megtudni semmi újat…kár… - majd felsóhajtott és gondolkodóba eset.

- Hogy nézet ki az a hely pontosabban? – szólt hátra Emily, karinának szegezve kérdését. Erre Emma fel is kapta a fejét, és már értette, hogy társa mire akar kilyukadni.

- Egy város volt, de kihalt. Semmi és senki nem volt ott, zajokat se hallottam. – mondta Karina és ő is oda sétált a székéhez.

- Emma. – szólította meg a lányt Emily – Ez nem a Triton bolygó? 10 éve történt a felszínén egy meteor becsapódás és több kilométeres körben elpusztított mindent és mindenkit. Azóta már senki nem lakik azon a bolygón. Lehet az a lány ott van, azért kért segítséget.

Emma hírtelen felállt és boldog mosollyal oda ment a kormányhoz. Majd beütötte a koordinátákat és hátra pillantott a két lányra. Karina örült, hogy sikerült kideríteni a lány lehetséges tartózkodási helyét. Léni úgyszintén.

- Akkor indulás – mondta Emma és kezébe vette a kormányt

Folytatása következik

Következő rész címe: Remény