Kiddy Fantasy!

1. rész: Idő

2007. július 1.

Mindenkinek titkos vágya. Az enyém az, hogy egyszer ÁSZ ügynök legyek. Még csak 10 éves vagyok, úgyhogy nincs sok esélyem a tanárnőm szerint, de én ebben nem vagyok olyan biztos. Hiszen sok fiatal lány van ott. Mér pont én hagynám ki azt a helyet. Annyira szeretnék egyszer én is elmenni egy küldetésre és megmenteni a világot. Bár ez képtelenség… A világot nem lehet megmenteni, hiszen saját maga ellen cselekszik. De azért kehet rá esély, hogy megjavul. Minden lehetséges. Ennek példája, hogy egyszer én is ÁSZ ügynök leszek…

2008. július 1.

Tegnap különös dolog történt…meghaltam… Ennek ellenére még mindig élek, ez hogy lehetséges???? Annyira fura volt…Az osztálytársaimmal játszódtunk a vízben és túl sokáig voltam a víz alatt, majdnem fél órát és nem haltam meg…ijesztő…Annak ellenére, hogy imádok a víz alatt lubickolni, többet nem fogok, azt hiszem…

2009. július 1.

Már egy ideje rettenetes rémálmok gyötörnek egy lányról… Folyton segítséget kér tőlem és nem tudom miért? Mér pont tőlem? Vagy ezek tényleg csak álmok, ahogy anyu mondja mindig…? Lehet jelentősége egy álomnak, amiben egy lány segítséget kér? Istenem, azt hiszem soha nem lesz vége ennek a bődületlen. Egyre furábbak a dolgok, amik velem történnek…De mi számít furának…?

…………… 6 év múlva ……………

A nap szépen süt a kis kertvárosra. A virágok illatoznak, a fákat lágyan megsimogatja a nyári szellő. Olyan az idő, mintha kitalálták volna. Mindenki boldog, és sétál a kis utcákban. A nyugodt tájat, azonban megzavarja egy erős szélvihar, amit egy lánykavar hazafelé menet. Lábait egymásután úgy szedi, mintha kergetnék, vagy az élete múlna rajta. Berobog az egyik kertes ház ajtaján és felsikolt:

- SIKERÜLT –ordította teljes erőből és fel alá ugrált.

- Mi sikerült? – kérdezte egy férfihang az egyik szobából kilépve. A férfi kezében egy újság volt és éppen pipázott. Megdöbbenten nézte, hogy mi történik.

Egy másik személy is megjelent a lépcsőről lejövet. Egy nő volt, aki izgatottan lépet oda a lányhoz és átvette annak örömujjongását.

- Végre ÁSZ ügynök lehetek. – mondta levegő után kapkodva. Alig bírt magával, sőt elmondani se tudta, amit legszívesebben világgá kürtölt volna. - Most kaptam meg a behívást. HOLNAP MEGYEK A GOTT-ba!!! –ujjongta.

Mindenkiből kitört a boldogság és egyszerre visítottak, ugráltak és örömtáncot lejtettek.

A lányt Karinának hívták. Mindenkori vágya volt, hogy bekerüljön a GOTT-ba és igazi ÁSZ ügynök legyen. Végre valóra válhat az álma, hála ennek a levélnek.

Még aznap Kari elment legjobb barátnőjéhez elmondani neki a jó hírt. Az utcában sétálva nem bírt magával és elkezdet szökellni boldogságában. Mikor oda ért barátnője nem ment be, hanem teli torokból felkiabált:

- LÉNI!!

Majd egy egészen szőke, majdnem fehér hajú, gyönyörű arcú lány nézet ki az ablakon fürkészve, hogy ki lehet az. Bár már felismerte barátnője hangját.

- SIKERÜLT LÉNI, BEHÍVTAK!! – üvöltötte Karina a magasba, amire Léni elmosolyodott, majd vissza kiabált.

- Gratulálok!!! Képzeld engem is behívtak! – mondta a lány, amire Kari még nagyon örömre gerjedt és nem tudta mit csináljon már magával. Elkezdet le-föl ugrálni, és sipítozni.

Léni hírtelen eltűnt az ablakból és az ajtóban jelent meg. Kirohant rajta, be se csukta. Majd barátnője nyakába ugrott és együtt vigadtak tovább. Még néhány percig, így folytatták boldogságuk kifejezését, utána Léni behívta magukhoz barátnőjét. A ház egy kastélyra hasonlított belülről. Tele volt régi, antik bútorokkal és kristály csillárral. Az egyik szobában, ami mellett elhaladtak, régi könyvek voltak, amiket vastagon állt a por. Mikor tovább haladtak elérték a konyhát, amit viszont a modern stílus uralt. Kari leült, Léni pedig kinyitotta a hűtött és elővett belőle egy doboz rostos baracklét. Kitöltött két pohárral, majd oda ült barátnője mellé.

- Hogy hogy téged is behívtak, hiszen nem is jelentkeztél? – kérdezte érdeklődve Karina, miután átgondolta a dolgot.

- Nem tudom. De nagyon megörültem, mikor kaptam a levelet, mert tudtam, hogy téged is behívnak és, akkor nem kell elválnunk egymástól. – majd elmosolyodott és szürcsölgette a baracklevét.

- Tényleg, így örökre barátnők lehetünk és nem kell külön helyen élnünk. – majd Kari is elmosolyodott és beleivott az italába.

Sötétedésig beszélgettek, arról, hogy mit fognak ott csinálni, milyen helyen lesznek, kikkel fognak találkozni. Ezután Karina hazament, mert már hiányolták otthon.

Az iskolából még 2 nap volt a lányoknak. Utána jön az álom megvalósítása, legalább is Karina részéről. Az utolsó nap különös dolog történt Lénivel…

Mikor az osztályban voltak hírtelen megbotlott az egyik táskába és óriásit esett. Erre mindenki hatalmas kacajban tört ki. Persze Léninek nagyon rosszul esett és sírni kezdet. Nagyon fájt neki, hogy mindenki nevet rajta, és nem hagyják abba. Hírtelen düh kerítette hatalmába és elüvöltötte magát, hogy ELÉG! Abban a pillanatban megfagyott körülötte a levegő, és minden, és mindenki mozdulatlanná vált. Nem tudta, hogy mi történt. Körülnézet. Szeméből még csurgott le a könny. Vadul zihálni kezdet, de ekkor Karina lépet be az ajtón, kezében egy könyvel, amit bújt. Mikor feltekintett és megdöbbent. Szép lassan oda sétált barátnőjéhez, aki ráborult és mentegetőzni kezdet, hogy ő nem tudja mi történhetett. Kari se tudott mit csinálni. Ekkor az ajtón belépet az az napi helyettesítő tanárnő és megdöbbenve nézet körbe.

- Itt meg mi történt? – kérdezte elképedve

- Nem tudjuk tanárnő. – mondta nyugodtan Kari.

Váratlanul a tanárnő fejében végig futott valamit és csuklott ragadta a két lányt, és kivitte őket a teremből. Majd visszament, csettintet egyet és a zsivaj, ami az osztályban volt visszatért. A lányok nem tudták mi volt ez, hogy csinálta, vagy Lénivel mi történt. Csak álltak ott egyhelyben és várták a fejleményeket. A tanárnő helyettese odasietett hozzájuk és elkezdet kérdezősködni.

- Mi volt ez lányok? Melyikkötők csinálta? És hogyan?

A két lány egymásra nézet, de nem tudtak választ adni. Utána Léni dadogva megszólalt.

- Én csináltam… azt hiszem… de nem tudom, hogy hogyan… egyszer csak mindenki megdermedt…

A nő felegyenesedet és látszott rajta, hogy valamin töri a fejét.

- Egyszer velem is történt valamit furi.  – mondta Karina Léninek, megnyugtatásképp. – Régen láttam egy álmot, amiben egy lány szerepelt, és segítséget kért tőlem, de nem tudtam, hogy mit tegyek. Néhány nappal később az a lány megjelent a szobába élő emberként. Elmondta, hogy mért kért tőlem segítséget. Azt mondta, hogy én vagyok a jövője. – ennél a mondatnál mindenki elképedt, nem értették, de Kari folytatta. – Megmutatta, hogy mi történt vele, és hogy én ő vagyok, csak nem emlékszem semmire az előző életemből, ami az övé. – mindenkinek zavaros volt ez a történet egy kicsit, ezért nagyon figyeltek. – Egy idő után megértettem, hogy mi történt, mert elkezdtem emlékezni a „múltamra”… - itt kicsit összeráncolta a szemöldökét és tekintetét levette a fürkésző szemekről. – Tényleg ő voltam előző életemben és mára már mindenre tisztán emlékszem, de akkor is olyan hihetetlen, hogy a „múltam”, az „előző életem” visszatért az akkori alakjában…

- Ezt mért nem mondtad el nekem ezelőtt? – tette fel a kérdést Léni, aki úgy látszik nem tudott róla.

- Még magam se hittem el. Kitudja mit gondoltak volna rólam mások, még akkor ha a legjobb barátnőm vagy, ha beállítok azzal, hogy megjelent az „előző életem szelleme”… túl képtelen…

Mindenki összenézet és Léni némiképp érette, hogy mért nem tud még erről.

- Lányok. – kezdte mondókáját a nő. – Azonnal velem kell jönnötök. Ezek a dolgot igaziak... és nem tudódhatnak ki…

A két lány egymásra nézet és elsápadt…

Folytatása következik

Következő rész címe: Most kezdődik az élet…