2. rész: Te ki vagy?

Másnap, már korán reggel mindenki ott állt a két lány ágya fölött. Tegnap este ugyan is azt a lányt, akit a másik lány után hoztak be, szintén kezelés alá vették.

Ez a lány fiatal, kb. a másikkal egyidős szőke hajú lány volt. A másik meg világos barna hajú.

- A szöszi kinyitotta a szemét. –mondta lelkesen a férfi, akivel tegnap a nő beszélt.

- Na, de Montimen. Nem szöszinek hívják, hanem Léninek. –majd bólintott egyet Montimen felé és ő is a lányokat nézte tovább. Furcsa módon a másik lány még mégsem mozdult.

- És a másikat, hogy hívják? –kíváncsiskodott tovább Montimen.

- A másik lányt Nimrének hívják, de most már csend legyen, ébredeznek. Ne felegyék, hogy mit beszéltünk meg. Semmit nem mondhatnak nekik a történtekről. Ők most amnéziás betegek. –figyelmeztet mindenkit a nő.

- És ha a családjukról akarnak tudni dolgokat? –érdeklődőt az egyik ápoló.

- Mondják azt, hogy testvére és autó balesetük volt, ott vesztették el az emlékezetüket.

Mindenki bólintott. A Léni nevű lány felébredt.

- Hol vagyok?

- A korházban. Autó balesetek volt és felmerülhet, hogy nem emlékszel semmire. Az azért van, mert amnéziás lettél.

A lány jól körülnézet a szobában és észrevette a mellette fekvő lányt. Majd a nőre nézet.

- Ő a testvéred. –válaszolt a lány kérdő tekintetére.

A lány megint oda fordult a másik lány felé, majd behunyta szemét és elaludt. Nimré viszont még mégsem mozdult.

- Hagyuk őket magukra. Biztos kifáradtak. Viki! Folyamatosan tartsd szemmel a szobát, hátha a másik lány is felébred. Ha felébred, azonnal szólj. – osztotta a feladatott a nő. Viki bólintót majd oda ült a két lány agya közé.

Eközben Montimen már a hangszigetelt szobában várta a nőt. Amikor a nő belépet levegő vételnyi időt sem hagyott neki. Rögtön kérdésekkel bombázta.

- Ez meg mi volt? Nem így állapodtunk meg.

- Nem állapodtunk meg semmiben. Arról volt szó, hogy megmutatom neked az új találmányt. –érvelt a nő.

- Igen, de elárulnád nekem mégis, hogy mire készülsz?

- Hát persze. –bólintott egyet a nő- Arra készülök, hogy békét tegyek a világban és ez a két lány segíteni fog ebben nekem. –majd a férfira nézet, aki értetlenül nézet vissza, így a nő folytatta. –Nanobot. Ez a világ legnagyobb felfedezése. A két lányba nanobotokat raktunk. Ennek segítségével bármire képesek. Vagy is hát nem bármire, de ujjá éledhetnek. A nanobotok őrzik a génjeiket, és rengeteg haszna van ennek. Ha kivesszük a nanobotokat meghalnak, mivel már nem éltek mikor ide hozattam őket. Ez szerencsés véletlen folyamán kerültek ide. Amikor tegnap reggel megkaptam a papírt, akkor jött pont Viki és jelentette, hogy mik történtek már megint. Én gondoltam mivel úgy s kellett néhány alany, így elmentem a bűntény helyszínére és a halottakat elhoztam.

- De miért nem a szülőket hozattad el, hisz azok erősebek, mint ez a két kis lány. –vágott a szavába Montimen.

- Tévedsz barátom. Az a két kis lány többet ér, mint száz szülő. Az ö fiatalságuk mindennél feljebb valóbb. Mivel az idők alatt nem öregednek, a nanobotok végett, így jobb az a két kis lány, mint egy fájó derekú szülő. Érted mit akarok?

- Hát a lényeget értem, csak azt nem, hogy hogyan tudnád ennek a két lánynak a segítségével jobbá tenni a világot? –folytatta kérdezősködését Montimen.

- Szóval ez a két lány…….. –hirtelen valaki kopogott az ajtón- Igen? Tessék!

- Csak én vagyok az asszonyom. Léni felkelt és sétálni szeretne. Elengedhetem?

- És a másik lánnyal mi van?

- Vele még semmi. Meg sem mozdult.

- Jó rendben Léni elmehet sétálni, de te is menj vele és szólj Pénelopénak, hogy vigyázzon Nimrére.

- Igen is asszonyom.

Amikor Viki kiment a szobából néma csend volt. Majd a nő megszólalt.

- Többet most nem mondhatok, majd mindent megtudsz Montimen. Ha akarsz velünk, tarthatsz. Ha Nimré felébred, megkezdődik a bevetés. –majd kérdőé nézet a férfira.

- Jó maradok, de ajánlom nekem Miyanor, hogy sikerüljön, mert nincs több esélyünk. –kételkedet Miyanor szavába a férfi.

- Tudom, tudom. –hangoztatta a nő.

Hirtelen erős csapódás és üvöltözés hallatszott kintről. Mind a ketten kirohantak. Nimré volt az, felébredt. Az üveg be volt törve a szobáján és ő vérző kézzel ált ott előtte. Mindenki oda rohant. Miyanor előre tolakodott.

- Mi történt itt??? –üvöltötte és kérdően nézet a többiekre.

- Nem tudjuk asszonyom. Amikor felébredt dühöngeni, ordítani kezdet. Majd a kezével kitörte az üveget. –mondta Pénelopé, és izgatottan nézze Miyanorra.

- Mi történt Miyanor? –rohant oda hozzá Montimen.

- nem tudom, de szerintem a nanobotok. –találgatott Miyanor.

- De akkor a másik lánynak miért nincs semmi baja? –kérdezte elmélázva Montimen.

A nő hirtelen körül nézet és arra gondolt, hogy ha Nimré ilyen, akkor lehet, hogy Léni is.

- Kérlek Kárlá kötözd be a kezét Nimrének és agy egy kis nyugtatott neki, majd öltöztesd föl.

- Igen is. –bólintott az egyik ápoló.

Miyanor ki ment a helyiségből és a kert felé vette az irányt. Lénit és Vikit kereste. Az egyik fa tövében meg is találta őket. De látszólag nem volt semmi baj. A kert tele volt virágokkal és fákkal. Valójában ez egy park volt hozzá építve az épülethez. Ugyan is ez az épület egy Világ kereskedelmi cég volt. Innen tudták intézni a kül és belkereskedelmet. De ez csak a látszat volt. Valójában ezzel a felfedezésen a Világ védelmi szervezete lesznek. Miyanor oda ment Léniékhez.

- Minden rendben? –kérdezte Vikit

- Igen asszonyom. Léni nagyon jól van. Semmi baja, fitt és egészséges. –mondta Viki és Lénire mosolygott, aki viszonozta.

- Rendben akkor mehet a kiképzésre. –mondta Miyanor és nagyon örült, hogy legalább Lénivel minden rendben.

- Nem gondolja asszonyom, hogy ez még korai lenne? –kérdezte aggodva Viki, de nem akart tiszteletlen lenni.

- Nem, dehogy is. A világ megmentése a legfontosabb és nem tűr halasztást.

Léni csak nézet és egy szót sem értett az egészből. Szerencsére Viki mindent elmagyarázott neki. Viki bevitte Léni a kiképző terembe. Megtanította, hogy mi a feladata, hogy mik azok, amik vele történek. Egyszóval mindent. A kiképzés közepén megérkezet Nimré is és bekapcsolódót a dolgokba. Persze, hogy ne maradjon le semmiről Viki, előröl, kezdte a meséjét. Így Léni is jobban meg tudta jegyezni és fel fogni.

- Ti vagytok Világ meg mentői, úgy mond. De tudnotok kell, hogy a parancsot csak is Miyanortól kaphatjátok. Semmi félek, éppen nem engedelmeskedhetek más embernek. Talán Montimennek, de vele is vigyázatok. Tudjátok Montimen Miyanor bátyja és régen esküdt ellenségek voltak. Kitudja, hogy mire készül Montimen.

Léni és Nimré összenéztek. Majd mind a ketten elmosolyodtak.

- Ha bár nem is emlékszünk semmire, én azért tudom, hogy mi biztos remek testvérek voltunk. –mondta Nimré.

- Miért vagy ennyire biztos ebben Nimré? –kérdezte azért mosolyogva Léni.

- Csak ránk kell nézni. –mondta Nimré és megölelte Lénit, aki egyből elpirult.

Viki boldogan nézte a lányokat és azt gondolta magában, hogy „bár csak tényleg így lenne”. De rögtön visszazökkent a valóságba.

- Na jó elég legyen lányok. Tanulni kell.

Nimré és Léni elengedték egymást, de még egyszer egymásra mosolyodtak. Majd tovább figyeltek. Amikor Viki végzet a hosszú monológjával a lányok nagyot sohajtotak.

- Van valakinek kérdése? –kérdezte Viki és a lányokra meredt.

- Nekem lenne. –tette fel a kezét Léni – Mikor fogunk újra emlékezni?

Erre a kérdésre Viki nem tudott válaszolni. Nimré és izgatottan várta a választ, de nem érkezet. Majd egy kis idő után Viki még is megszólalt, elég csendes és szomorú hangon.

- Talán soha –mondta majd egy új hangszínbe váltott - Na gyerünk, a kiképzésnek még nincs vége. –aztán egy másik szobába ment át.

Nimré és Léni szomorúan felálltak és követék Vikit.

- Nem baj. Majd lesznek újak. –mondta Nimré és átkarolta Lénit aki elégé el volt keseredve.

- Igazad van. –és elkezdet a már mesze járó Viki után futni-, Kapj el, ha tudsz.

Ekkor Nimré csak nézet, majd észbe kapott és Léni után kezdet el futni. Viki egy nagy terembe vezette őket. Minden féle fegyver volt ott, de nem csak fegyver, hanem két ember is. Két nagydarab férfi. Viki megállt előttük és a háta mögött bohóckodó lányokhoz fordult.

- Had mutassam be nektek Liot és Miot, ők tanítják meg nektek a harcművészeteket és fegyverhasználatot. Na akkor én megyek is. –mondta Viki és el is ment.

Nimré és Léni bemutatkoztak, majd egészen estig tanultak. Kicsit jobb volt, mint a hosszú monológ, amit Viki mondott, de elég fárasztó is egyben. Amikor már a hold följött a lányok besántikáltak a szobájukba. Nagyon fáradtak voltak. Pénelopé segítet nekik megfürödni és bebujtatta őket az ágyba. A lányok hamar elaludtak. Miyanor a már kicserélt üvegablak előtt ált és mosolyogva nézte őket. Hirtelen oda jött hozzá Montimen.

- Biztos vagy benne, hogy ezek a lányok véghez viszik a feladatott? –kérdezte Montimen és a lányokra nézet.

- Biztos vagyok benne. –mondta Miyanor és elment.

Folytatása következik……..