Kiddy Grade

The Rising Darkness

2. rész

Új világban ébredve

Este volt. Hideg szél fújt. A csillagokat tisztán lehetett látni az égbolton. Oly távolinak és elérhetetlennek tűnnek de ebben a korban már nem. Már mindenki aludt csak a közeli szórakozóhelyekből szűrődött ki a beszéd hangja.

Az egyik sikátorban egy test feküdt a szemét között. Mocorgott és időnként próbált feltápászkodni de nem sikerült neki. A tizenötödik próbálkozásra sikerült felülnie és nekitámaszkodott a falnak. Egyenlőtlen szuszugása törte meg az éjszaka csendjét, végtagjai önkétlenül remegtek. Ébenfekete haját a szél lobogtatta. Slayer résnyire nyitotta a szemét.

-Hol vagyok?- kérdezte magában.

Megpróbált felkelni de nem sikerült mivel az összes végtagja teljesen el van zsibbadva.

-Hol vagyok? Hol Vagyok?- kérdezte folytonosan magában.

Lehunyta szemeit és mire újra kinyitotta már reggel volt. Sütött a nap, a járókelők vidáman nevedgéltek, a gyerekek játszottak, az idősek padokon ültek és újságot olvastak. Slayer megpróbált felkelni és sikerült is neki. Lassú léptekkel elindult a napsütötte utca felé. Meglátott egy kávézót és úgy döntött, hogy az egyik kinti asztalhoz ül, hogy megpihenjen. Miután leült egy pincérnő ment oda hozzá.

-Kérsz valamit?- kérdezte vidáman.

-Megmondanád milyen évet, írunk ma?- kérdezte Slayer.

-A csillagkor 329. évét írjuk.- felelte a pincérnő.

-MENNYI!!!!???- pattant fel Slayer.

A pincérnő meglepődött arcot vágott és néhány járókelő is odafordult.

Hirtelen nagyon fájni kezdett a feje, annyira hogy vissza kellet ülnie.

-Jól vagy?- kérdezte a lány.

-Igen, semmi bajom.- válaszolta miután enyhült a fejfájása.

A lány beszaladt a kávézóba majd kijött egy pohár vízzel és odaadta Slayernek.

Egy húzásból megitta.

-Köszönöm- hálálkodott Slayer.

-Szívesen.- mondta.

Tudod hogy ki vagy?- kérdezte a lány.

Igen.- válaszolta.

Tudod hány éves vagy?- kérdezte.

Igen.- válaszolta.

Van valami, amire nem emlékszel?- jött egy újabb kérdés.

Nincs. Azt hiszem mindent, tudok magamról.- jött a válasz.

Akkor jó. Nincs emlékezetkiesésed.- mondta.

Ezután beszélgettek egy kicsit de, a lánynak vissza kellet mennie, dolgozni és elmondta hogy az ő neve Maria, 22 éves és segít szüleinek a családi vállalkozásban. Így tehát elköszöntek, Maria visszament dolgozni, Slayer pedig ment a maga útján.

-Hogy lehet ennyi az idő. Ez biztos csak egy álom és hamarosan felébredek.

De hiába. Slayer egyre csak várt és várt de nem ébredt fel. Mérgében lefejelte a falat, amitől csak még jobban megfájdult a feje. A fejfájása egyre csak fokozódott majd térdre kényszeríttette. Hirtelen nem várt dolog történt. Slayer szeme hirtelen fekete fényt kezdett sugározni majd fekete kötélszerű valami jelent meg a kezére csavarodva. Óriásit üvöltött mely olyan volt mintha a túlvilágról származott volna, aki pedig hallotta annak az ereiben megfagyott a vér. Felnézett és látta az ijedt tekinteteket. Majd meglóbálta kötelét és a járókelők, közé dobta. Akit elért a kötél az rögtön élettelenül esett össze. A tömeg sikoltozva menekült Slayer pedig válogatás nélkül támadott meg mindenkit még a nőket és a gyerekeket sem kímélte.

-Lelkeket akarok, lelkeket!!!- ordította de nem a saját hangján.

Ta-Dam!!!- hallatszott egy kiáltás.

Ezt, pedig egy hatalmas robbanás követte, amit Slayernek sikerült elkerülnie. Szemügyre vette támadóit: Az egyik egy hosszú barna hajú, világosbarna szemű, piros fekete ruhájú fiatal lány volt. A másik egy még nála is fiatalabb világoskék hajú és világoskék szemű, kék, fehér fodros ruhájú lány.

-Hát ti meg kik vagytok?- kérdezte Slayer.

-Az én nevem Lumierre.- mondta a kislány.

-Az én nevem meg Éclair és most szétrúgom a hátsód.- mondta a másik és rúgott egyet a levegőbe.

-Lehetnél egy kicsit nőiesebb is.- szidta le barátnőjét Lumierre.

-Szerintem ez egy tömeggyilkosnak mindegy!- vágott vissza Éclair.

Éclair elővett egy rúzst és írt valamit a falra, majd csodák csodájára lehúzta a falról és Slayerre támadt. Slayernek sikerült elkerülni a támadásokat majd ő is támadásba lendült. Először Éclairre majd Lumierre csapott le, amit a kislány alig tudott elkerülni. Ekkor megszólalt Slayer másik énje.

-Mit csinálsz!? Az a lány nem ártott neked, ahogy az a többi ember se!- kiáltotta a jó Slayer.

-Ennem kell! Lelkeket kell ennem, hogy így maradhassak!- kiabálta vissza gondolatban Slayer sötét énje.

-Ezt nem hagyom.- jött a válasz.

A gonosz Slayer fejéhez kapott és elkezdett órdítani. Újból rájött a fejfájás, amit ezúttal a jó Slayer idézett elő, hogy meggyengítse. A módszer bevált. A szemek elkezdtek kitisztulni, a kötelek kezdenek eltűnni, míg azok, akik meghaltak visszatérnek az életbe.

-NEEE!!! A LELKEK MELYEKET MAGAMBA GYÜJTÖTTEM!!!!!!!!!!- ordította a gonosz Slayer.

Közben szemei ugyanolyanok lettek, mint régen, a kötelek eltűntek majd összerogyott de nem ájult el.

-Meghalt?- kérdezte Lumierre?

-Nem.- előzte meg immár a jó Slayer Éclairt a válaszadásban.

Slayer megpróbált felülni kisseb nagyobb sikerrel sikerült is neki, ám amikor felnézett Éclair arcát látta benne a megvetéssel, majd lábával teljes erőből fejberúgta Slayert aki hangos reccsenést hallott majd elsötétült előtte a világ.

Folytatjuk…..